Beszélgetés Tokaj Magdolnával

Magdolna az INFOALAP egyik tanfolyamán ismerkedett meg a számítógéppel, most pedig, hogy a technika legújabb lehetőségei is a rendelkezésére álljanak, indul az őszi szoftver-pályázaton. Arról kérdeztük őt, hogyan, milyen programmal és mire használja a számítógépet, milyen változást hozott a mindennapjaiban az informatika, és milyen könnyebbséget vár a legújabb pályázattól.

Először arról beszél közvetlenül, közben mégis objektíven, miért is van szüksége speciális segédeszközökre a mindennapokban, így természetesen az informatikában is.

„Már 32 éves korom óta tudom, mit jelent szemészetre járni és nem igazán jó híreket hallani a szemem állapotáról. Kezdődött szürke hályoggal, aztán kb. 10 év múlva jobb szememen leszakadt a retinám. Akkor még nagyon új dolog volt a lézer, a műtő orvosom akkor próbálgatta, tanulta a használatát, még nem igazán érezte, hogy mikor jó, és sok-sok lyukat és heget csinált a retinámon. Magyarul használhatatlan lett, és még a legerősebb fényt sem látom vele.

Maradt a szürkehályoggal műtött bal szemem, amire megjött a zöldhályog is. Ezt szemcseppekkel karban lehet tartani, de erre még jött egy „kis” makula degeneráció is. Most már aliglátó vagyok, a fehér bot már szinte  hozzánőtt a kezemhez, hogy egyértelmű legyen, miért is kérdezősködöm, hogy – tessék mondani, ez hanyas busz, vagy tessék mondani, mennyibe kerül a paradicsom, stb.”

Magdolna a főiskola után, ahol kereskedelmi üzemgazdászként végzett, először a kereskedelemben, majd a vendéglátásban dolgozott. 1983-ban véglegesen leszázalékolták. A leszázalékolása utáni években olyan munkát végezhetett csak, ahol nem volt szükség éleslátásra. Úgy alakult az élete, hogy egyre több szabadideje lett, és közben mindig is kereste a tanulási, fejlődési lehetőségeket.

2008-ban a Hermina Egyesület munkatársától hallott alapítványunk informatika-tanfolyamáról, amelyről így mesél:

„Elindult a tanfolyam, nem voltunk sokan, de tanárunk, Molnár Ákos igen lelkesen magyarázta a számomra eleinte kínainak hangzó dolgokat. Akkor még nem volt saját számítógépem, így csak arra tudtam hagyatkozni, amit a tanfolyam ideje alatt megjegyeztem. Ez a tanfolyam nemcsak a számítógép csodálatos világával ismertetett meg, hanem egyik csoporttársammal is közelebbi kapcsolatba kerültem, úgyannyira, hogy azóta már házastársak lettünk. Annak idején ezt úgy fogalmaztam meg, hogy diákszerelem hatvanon túl.

Azután jelentkeztünk további tanfolyamokra is, ahol egy kicsit előbbre léptünk az ismeretekben, és egyre jobban tudtuk használni a JAWS-t. Tanított még bennünket Herczeg Lajos is, aki szintén nagy türelemmel öntötte fejünkbe a tudományt, de azért még mindig nem vagyunk profik.”

Igen, most biztosan a legtöbb olvasó elcsodálkozik velünk együtt, lám-lám, miket hozhat egy tanfolyam az Infoalapnál: informatikatudást, számítógépet, házastársat, és persze az érdeklődést a további újdonságok iránt.

„Az ma már természetes, hogy levelezni tudok, meg tudom hallgatni a napi híreket, ha valami érdekel, utána tudok nézni a Google-ban, ha valamit meg szeretnék hallgatni a Youtube-on, meghallgathatom.  Skype-olhatok az Ausztráliában élő barátnőmmel, Amerikában élő baráti családdal, az itthoni vakbarátainkkal esténként konferenciázhatunk, a különböző listákon segítséget kaphatok akár a számítógéppel kapcsolatos kérdésekre, akár az Iphone készülékemmel kapcsolatos problémáimra, és még sorolhatnám a tanfolyam nyújtotta előnyöket.

Mivel koromnál fogva már nincs munkahelyem, így a szabadidő értelmes eltöltésére használom a számítógépet. Könyvet olvasok, szebbnél szebb zenéket hallgatok. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy bátran jelentkezzen látássérülteknek szervezett informatika-tanfolyamra, mert ezzel kitárul az alig vagy egyáltalán már nem látó ember számára a világ. Az alapítványnak meg csak köszönet jár, hogy türelmesen próbálják megtanítani  a számítógép használatát. Tapasztalatom szerint a tanfolyam elvégzése után sem maradunk magunkra, mert bármikor segítségért folyamodhatunk az alapítvány munkatársaihoz.” – meséli.

Végül pedig azt kérdeztük, miért indult a jelenlegi szoftverfrissítési pályázaton, melyek a reményei, várakozásai az új JAWS-szal kapcsolatban.

„Azért jelentkeztem a frissítésre, mert már megvan a JAWS 15, de tervezem, hogy majd továbblépek a Windows 7-ről, és talán az is kedvezőbb lesz, nem kell majd újra pályáznom a JAWS 17-re.

Akinek még nincs, annak azt ajánlom, hogy pályázzon a JAWS 15-re, mert ez megkönnyíti a dolgunkat és jogtiszta, akinek meg már megvan a 15-ös, annak meg butaság lenne kihagyni ezt a frissítési lehetőséget. Úgy jelentkeztem, hogy segítséget kértem az alapítvány munkatársától, aki nagyon készségesen segített, mindjárt le is ellenőrizte, hogy minden rendben van-e a jelentkezésemmel.”

Köszönjük a beszélgetést és a biztatást azok részére, akik az utolsó napokban döntenek úgy, hogy indulni szeretnének a szoftverfrissítési pályázaton.

Hír elküldése e-mail-ben űrlap mutatása