Az alábbiakban a Lapról hangra közösségi kezdeményezésünk weboldalára felolvasott és feltöltött újságcikkekből szemezgetünk kedvcsinálóként.

Elöljáróban egy komment a Csillagórák című cikkhez:

„Köszönöm! Ez igen, tényleg valami ilyesmi lehet a „csillagóra”, amikor megismerjük egy ember életének minden rejtekét, amikor a sok kis eseményből egy egész lesz a másik élete, és valami nagyon kicsit megértünk abból, hogy is van, hol is van az a másik. Pár hete egyébként egy hajléktalan kísért engem az egyik pályaudvaron, és abban a rövid beszélgetésben valami olyasmi emberi összeérzést élhettem meg, amihez hasonlót ebből a cikkből érzek ki.”

Esélyt adtak az olvasók

Egyre többet hallani azokról a családokról, ahonnan „ki kellett emelni” a gyerekeket. Ezek a történetek mindig megborzongatják az embert. Most nem általában beszélünk a jellegzetes problémákról és a körülményekről, hanem egy család konkrét problémáin, küzdelmein keresztül. Fontos, hogy a riporter nem keres kizárólagos és egyértelmű megoldásokat. Nem akarja előírni, ki a „jó”, ki a „gonosz” a történetben, csak ábrázol. Aztán döntse el mindenki, ki hol hibázott, hol mit értett félre, és az sem mellékes, mikor és hogyan érkezett az olvasóktól a segítség.

Karinthy Frigyes

Karinthynak egy, kevésbé ismert írását mutatja be ez az elemzés. Közben kitér az író életének főbb eseményeire, barátságaira, szerelmeire. Azoknak, akik ráhangolódtak Karinthy humorára, kihagyhatatlan ez a cikk. Azoknak pedig, akik még nem olvasták a műveit, itt az ideje, hogy elkezdjenek vele ismerkedni.

Bay Zoltán élete

Ismerős Bay Zoltán neve? Nem is tudja, hol hallotta? Talán valamilyen kutatás kapcsán, igen-igen, de ki is volt ő? Most megtudhat minden fontos dolgot erről, a szerteágazó területen kutató, az életét, karrierjét kétszer újrakezdő tudósról.

Három testvér ajándékba

Milyen lehet az a pillanat, amikor négy felnőtt találkozik, akik nem tudták egymásról, hogy testvérek? Nincsenek közös emlékeik, nem vették el gyerekkorukban egymás játékait, nem beszélgettek át éjszakákat kamaszként. Felnőtt korukban derült ki, hogy örökbe fogadták őket. A négy testvér találkozását meséli el ez a cikk. Minden túlzás nélkül, úgy, ahogyan megtörténhetett, a maga képtelenségében és teljes valóságában hangzik el a történet.

Félszárnyú angyalok

Van, aki kézzel csavarja le az üvegről a kupakot, van, aki lábbal. Igen, tényleg van. A többség, aki kézzel csavarja le, csak ámul, hogy hogyan lehet lábbal, és persze kinek is jutna eszébe ilyesmivel kísérletezni. A MEREK-ben, a Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központjában nem furcsa, ha valaki a kezét vagy a lábát másra is használja, mint a legtöbben gondolnánk. Hány meg hány helyzet van, amikor ki kell tapasztalnia az embernek, hogy a leginkább hétköznapi dolgokat, mint az öltözködés, hogyan lehet kéz nélkül megoldani. A riportban megszólalók őszintén beszélnek azokról a helyzetekről, amikor segítség kell, a mélypontokról, a munkalehetőségekről, a magánéletről kerekesszékesként. Az, hogy kerekesszékesek, egy sajátos kiindulási pontot ad a beszélgetésnek, aztán az olvasó eldöntheti, hogy emberként, művészként milyenek lehetnek.

Ahol nehéz a szív

A halálról nem tudunk beszélni. Akkor pedig mindenki elhallgat, megdöbben, amikor gyerekek közeli haláláról kellene beszélni. A Tábita az a hely, ahol az emberi egymáshoz fordulást a maga teljességében megéli az ember. A hospice házban természetes, hogy minden pillanatnak jelentősége van. Éppen azért, mert ez az a hely, ahol nagyon tudatában van az ember az erejének, a gyengeségének, a véglegességének és a végtelenségének, talán valahogy kitágul az idő, és minden megélhető benne lesz egy simogatásban, egy nyelésnyi finom joghurtban, egy labdázásban.

Csillagórák

Levente ki tud valamit mondani, meg tud valamit sejtetni a „csillagórák”-ból. Elmondja, hogyan lett álmodozó, könyvekért, filmekért rajongó fiúból felnőttként szociális munkás. Nem is az az érdekes talán, hogy hogyan lett szociális munkás, hanem az, hogy megmaradt szociális munkásnak. Nem fáradt, nem kiégett és cinikus, hanem egy olyan ember, aki minden rezdülésével a másik örömére, fájdalmára figyel. Közben pedig hihetetlen gyakorlati érzékkel arra is reagál, amire szükségük van a hajléktalanoknak ahhoz, hogy otthonuk legyen. Lehet ez egy rendes fogsor, hogy esélye legyen a jelentkezőnek egy állásinterjún, de lehet szó kerti szerszámokról, motorról, bármiről, hogy közelebb kerüljön ahhoz a célhoz a hajléktalan, amit el szeretne érni.

Richard Feynmann

Aki nem tudja, hogy mivel pezsdítse fel magát a téli-tavaszi fáradtsággal teli estéken, annak feltétlenül el kell olvasnia a cikket! Ennek a tudósnak a lobogásából, zabolátlanságából olyan öröm, izgalom, kíváncsiság és életerő árad, hogy a cikk után úgy fogja érezni az olvasó, hogy feltétlenül meg kell ismernie egy Feynmann-féle könyvet, és ezt persze csakis hegymászás közben szabad olvasnia, némi dobpergéssel a háttérben.

Hetedik mennyország

Most megtudhatjuk, hogyan telnek egy hétgyerekes anyuka mindennapjai. Mindenkinek el kell jutnia suliba, oviba, aztán ott a háztartás, a délutáni különórák, segítség a gyerkőcöknek a tanulásban. Az, ahogyan Johanna mesél, azt érezteti az olvasóval, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga, ahogyan ez a nagy család éli az életét. A legnagyobb lány, Luca, már tizenhét éves. Kerekesszékkel jár-kel a lakásban, és mint minden lány, órákon át beszélget a húgaival. Az ember el sem tudja képzelni, micsoda nyüzsgés van ebben a családi fészekben.

Közmunkások között

Mi lehet a kiút a közmunkások számára? Bejárás a közeli nagyvárosba? Igen, de hogyan lehet ezt megoldani, ha nem járnak buszok, és a munkáltató szóba sem áll a zsákfaluból érkezettekkel? Megoldás lehet a külföldre költözés? Hogyan, ha az embernek esélye, lehetősége, pénze sincs a tanulásra, sokan az általános iskolát sem fejezték be a beszélők vagy a cikkben említettek közül. Talán az a leginkább elgondolkoztató, amikor kimondják, hogy azt érzik, jó minden, ahogy van. Ez az egyetlen túlélési stratégia ebben az élethelyzetben? Ki tudja…

Hír elküldése e-mail-ben űrlap mutatása