Hírek

Március 1-jétől alapítványunk irodái továbbra is a Vakok Állami Intézetének XIV. kerület, Ida u. 7. szám alatt lesznek, azonban most már csak a félemeleti folyosó bal oldalán helyezkednek el.

Néha nem is gondolná az ember, milyen foglalkozások vannak: a 35 éves Susanne filmekhez készít narrációkat.

Alexandra, vagyis Szandi egy kedves, cserfes, mosolygós huszonkét éves lány. Három éve érettségizett és nyelvvizsgázott angolból. Nemrég fejezett be egy reflexológia tanfolyamot. Nagy álma, hogy gyerekekkel foglalkozhasson. Állandóan keresi a lehetőségeket önmaga és barátai számára. Többek között az új tanfolyamok, az érdekes programok megtalálásához használja a MAGic képernyőolvasó programot.

Az idei Berlinálé Filmfesztiválon négy narrált filmet vetítenek vak és gyengénlátó emberek számára, ezek között a versenyben is résztvevő filmek is vannak. Ezek a Barbara, a Mi marad?, A fal. Különlegességként pedig először tekinthető meg vak emberek számára is követhető és élvezhető változatban az Október című némafilm.

Aki dudás akar lenni, annak… nagy akaraterővel, elszántsággal kell rendelkeznie. A dudásokat többnyire – főleg olvasmányélményeink alapján – a természetben élő és a természettel különösen közeli kapcsolatban lévő embereknek képzeljük. Ez mind igaz Ferenczi Istvánra, aki azonban nemcsak megerősíti, hanem alaposan meg is változtatja a dudásokról alkotott képünket. Az ő esetében talán úgy fogalmazhatnánk, hogy aki dudás akar lenni, annak a kitartás mellett az sem árt, ha nemcsak a hangszerrel van jóban, hanem a számítógépekkel is. Istvánnal beszélgetve a hagyományokhoz való ragaszkodás és a legmodernebb technikai lehetőségek iránti érdeklődés különleges ötvözetét figyelhettem meg.