Május 16.-a és 18.-a között a lengyelországi Poznanban rendezték meg a visegrádi négyek nemzetközi Braille versenyét. Magyarországot hárman, Lakatos Melitta, Veiland Orsolya és Péter Zsigmond képviselték. Velük utaztak a kísérők és az Infoalap két munkatársa, akik a nemzetközi zsűri tagjaként valamint technikai szakemberként segítették a verseny lebonyolítását.

 Az utazás előtt már hetekkel minden kábel izzott az Infoalapnál. Teljes erőbedobással gyakoroltak versenyzőink, és készültek szakembereink, hogy minden problémát leküzdjünk, mire eljön a nemzetközi megmérettetés napja.

Az utazás reggelén -az előzetes sok-sok e-mail után – már személyes ismerősként köszöntöttük egymást. Azt is tudtuk, ki mit tanult meg lengyelül, ki mennyire izgulós, és ki az, aki az útikönyvek apróbetűs részeit is kívülről fújja. Igaz, útikönyvre nem volt szükségünk, mert egy valóságos, „élő útikönyv" kísérőnk volt Jolanta Katzenbach, a Vakok Iskolájának lengyel származású mozgástrénere személyében. A mintegy tizennégy órás út alatt volt alkalmunk kifaggatni őt a lengyelek szokásairól, mindennapjairól, jellegzetes ételeiről.

Késő este érkeztünk meg a Poznan melletti kis faluba, ahol egy családi panzióban szállásoltak el minket. A házigazdák a lengyel-magyar barátságnak kijáró örömmel fogadtak bennünket, rögtön „terülj-terülj asztalkámat" varázsoltak elénk, vacsora után pedig mindenkit elkísértek a szobájába.

A verseny előtt mindenki annyira el volt telve az út és a szállás adta élményekkel, hogy nyoma sem volt izgalomnak versenyzőinkben. Mielőtt a Braille-kijelző billentyűi közé csapott volna a társaság, a zsűri elnöke, Rudolf Volejnik köszöntötte a résztvevőket. Kiemelte a Braille-kultúra fontosságát, rávilágított, hogy a Braille-nek nem opcionálisan választható írásmódnak, hanem az írástudás alapjának kell lennie a vak emberek életében. A lengyel szervezők pedig annak adtak hangot, mennyire büszkék arra, hogy idén ők lehetnek a verseny házigazdái, és vendégül láthatják Közép-Európa legjártasabb Braille-olvasóit.

Minden versenyző a saját anyanyelvén kapta meg a feladatokat, így alakult egy cseh, egy lengyel és egy magyar csoport. A versenyzők egyénileg mérték össze tudásukat. A verseny az olvasási feladattal kezdődött, a mi csapatunknak egy száz szóból álló Szabó Magda-regényrészletet kellett elolvasnia. A zsűritagok mérték az olvasás idejét, és a hibaszámot is figyelembe vették. A második feladat, a diktálás során a versenyzőknek egy háromszáz karakterből álló Fekete István regényrészletet kellett minél kevesebb hibával leírniuk. A szerkesztési feladat egy vers összekevert sorainak a helyes sorrendbe rakásából állt, végül pedig e-mailben kellett elküldeni a zsűritagok számára a diktálási és a verssor-szerkesztési feladat eredményét. Büszkén mondhatjuk, hogy a magyar versenyzők – mindenféle technikai problémával dacolva – végül nagyszerűen megállták a helyüket.

Amikor a versenyzők már a különleges lengyel ebédet ízlelgették, a zsűri értékelt, majd csatlakozott a résztvevőkhöz, hogy csehek, lengyelek és magyarok együtt fedezzük fel Poznan nevezetességeit. Meghallgattuk, hányféle magyarázata van annak, hogyan rejlik Poznan nevében a megismerni szó, megcsodáltuk a város lenyűgöző barokk templomát, de előtte bejártuk a lépten-nyomon középkori emlékeket rejtő utcákat.

Nem szabad kihagyni a mesélésből mindenki nagy kedvencét, a kecskeszobrokat, amelyek Poznan jelképét, a két, egymást felöklelni készülő kecskét ábrázolják. Ezek a kecskék lépnek elő déli tizenkettőkor a toronyórából, és ezeknek a szobrára ülhet fel az elszánt utazó, akinek akkor teljesülnek kívánságai, ha megfogja a kecskék szarvát. Ezt persze nem lehetett kihagyni! Mindent megnéztünk, kipróbáltunk, csak időnként eredtünk futásnak az eső elől.

Este, az ünnepélyes díjátadóra, mintha mindenki új erőt merített volna. Nagy örömünkre – amellett, hogy mindhárom versenyzőnk nagyon ügyes volt -a legfiatalabb résztvevőnk, Lakatos Melitta lett a verseny harmadik helyezettje. Az első három helyezett egy-egy Braille-kijelzőt kapott jutalmul. Meli már a hazaút alatt munkára fogta új kijelzőjét, és annyira, de annyira örült annak, hogy harmadik lett, hogy mindenki elérzékenyült, aki részese lehetett az örömének.

A gálavacsora során megismerkedtek egymással a résztvevők, a vacsora végére egy nevetgélő, tarka-barka, a nyelvzavar minden mókáját megcsillogtató társaság lettünk.

A másnapi reggeli és a búcsúzkodások után – rutinos utazóként – nekiindultunk a körülbelül fél naposnak ígérkező hazaútnak, este tizenegyre érkeztünk az Infoalap irodájához.

Köszönjük két lelkes kísérőnknek, Jolantának és Zsuzsinak a kedves és állandó segítséget, versenyzőinknek a kitartást, az egész csapatnak a jókedvet. Arra biztatunk mindenkit, hogy jelentkezzen a következő nemzetközi Braille-versenyre, legyen élő bizonyítéka annak, hogy a Braille-írás-olvasás életünk nélkülözhetetlen része a 21. században is.

A projekt megvalósítását a cseh, magyar, lengyel és szlovák állam által létrehozott  támogatja. A Nemzetközi Visegrádi Alap célja, hogy előmozdítsa a fenntartható együttműködést a közép-európai régió országai között.

Hír elküldése e-mail-ben űrlap mutatása