Amikor valaki találkozik egy vak emberrel, akkor a szabadidős tevékenységekkel kapcsolatban az az első kérdése, hogy „Nagyon szeretsz zenét hallgatni, ugye?”. Néhányan esetleg rákérdeznek, hogy szokott-e színházba járni, de arra, hogy egy vak ember filmet néz, rácsodálkozik egy-egy cirkuszi produkcióra, még most is nagyon kevesen gondolnak. Pedig… Miért ne? Nem az lenne a természetes, hogy egy család vagy egy baráti társaság vak és látó tagjaival nem külön programokat tervez, hanem együtt megy színházba, moziba, cirkuszba, múzeumba?

A kultúra közös felfedezésének, megélésének ezt a nagyon is hétköznapi igényét mozdítja elő a Pesti Magyar Színház kezdeményezése a darabok audionarrációjára és az október 24-én megtartott konferenciája, amely beavatta a megjelenteket az audionarráció műhelytitkaiba. A konferencia előadásait nemcsak a vak és gyengénlátó emberek szakmai szervezeteinek képviselői hallgatták, hanem jelen volt számos színházi és filmes szakember is, akik időben felfedezték, hogy az audionarráció a színházi és filmes szakma szerves része lesz néhány év múlva.

Az előadások elején talán voltak kételkedők, akik arra gondoltak, hogy az audionarráció csak egy új divat, de mire is jó ez. Mire is? Arra, hogy egy-egy színdarabot, filmet, cirkuszi előadást a maga teljességében élhessen meg egy vak ember. Gondoljunk csak bele, micsoda jelentéstöbbletet hordoz az, ahogyan egy párbeszéd közben az egyik szereplő rámosolyog a másikra, vagy éppen fenyegető mozdulatokat tesz. Mennyit számít egy kriminél, hogy milyen színű ruhát viselt a gyilkosság napján az áldozat, és milyen jó érzés, ha a film végén megszólaló zenénél, amikor már senki nem beszél, mégiscsak eljut hozzánk a végső képkocka, hogy a szerelmesek egymásra találtak, és ezzel felülírták legjobb várakozásainkat is, vagy éppen szó nélkül otthagyták egymást. A nem látható apró, de nagyon fontos részleteket az audionarráció segítségével tudhatjuk meg.

A konferencián audionarrációt végző és a folyamat technikai hátterét biztosító szakemberek beszéltek arról, mennyi előkészületet, szervezést, szaktudást igényel az, hogy a közönség minden tagja számára teljes élmény lehessen a műsor. Gondoljunk csak arra, hogy nem mindegy, mikor meséli el az audionarrátor egy színdarabban a nem hallható, de nagyon fontos történéseket. A párbeszédek szünetébe bele kell férnie minden fontos információnak, mert bizony, hatásrontó lenne belebeszélni a főszereplő nagy monológjába. Mit kell elmondani egy-egy film narrálásakor, amikor másodpercenként változnak az események? Hogyan lehet élvezhetővé tenni egy vak ember számára a cirkuszi produkciót? Milyen technikai feltételek szükségesek ahhoz, hogy azok, akik szeretnék igénybe venni az audionarrálást, minden gond, és a közönség többi tagjának a megzavarása nélkül tehessék ezt? Számos, gyakorlati példával alátámasztott előadásban kaphattunk választ ezekre a kérdésekre. Külön öröm volt látni, hogy a szakemberek a maguk területén nem egyszerűen profik, hanem megvan bennük a közönség iránti alázat, és a legjobbat adni vágyás igénye.

A színházi élményt természetesen nemcsak a vak és gyengénlátó, hanem a siket nézők számára is teljessé kell, és lehet is tenni. Erről gondoskodnak a jeltolmácsok, akik a hallássérültség különböző fokait figyelembe véve, a megfelelő technikai eszközökkel ellátva, az audio-narrátorokéhoz hasonló hosszas felkészülés után jelelnek egy-egy produkciót.

A konferencia során mindenki meggyőződhetett arról, hogy az audionarrációnak és a jeltolmácsolásnak helye van napjaink kulturális életében, hiszen ezek nélkül kirekesztenénk a közönség egy fontos szeletét a kultúra élvezetéből. A Pesti Magyar Színház főállásban alkalmaz audionarrátort, aki a darabjaikra ellátogató vak nézők egyértelmű pozitív visszajelzéseivel támasztotta alá az audionarráció jelenlétének jogosultságát a színházi életben. A napot nemcsak az érdekes előadások tették egy tanulságos és a művészeti élet valamint a vakok, gyengénlátók és siketek szervezetei közötti párbeszéd jelentős részévé, hanem a délután során látható táncprodukció egy kerekesszékes és egy nem kerekesszékes táncos szereplésével, valamint a Lapról hangra közösségi összefogás kapcsán is jól ismert Agárdi Szilvia énekesnő fellépése is.

A beszámoló végén nem is biztathatnánk másra olvasóinkat, mint arra, hogy látogassanak el egy audionarrált és jeltolmácsolással kísért előadásra, mert akár látnak, akár nem, mindenképpen nagy élmény lesz kipróbálni ezt a komplex élményt az őszi, téli, színházba járással töltött esték valamelyikén. Köszönjük a konferencia szervezőinek, hogy az alapítvány standján megmutathattuk az érdeklődőknek az általunk fejlesztett, honosított és forgalmazott eszközöket és bemutathattuk tevékenységeinket.

Hír elküldése e-mail-ben űrlap mutatása