2009.05.22.
A Vakok és Gyengénlátók Tolna Megyei Egyesületének jogelődje 1996-ban döntött a dr. Thész Lászlóról elnevezett díj létrehozásáról.
– A néhai szemész főorvos Tolna megye kiválósága volt – mondta Kovács Lászlóné egyesületi elnök -, akinek szakértelmét és emberségét sorstársaimmal együtt hosszú éveken át megtapasztalhattuk. A családja beleegyezésével alapítottuk ezt a kerek alakú, bronzból készült rangos kitüntetést, mely a főorvos portréját ábrázolja. Célunk az volt, hogy elismerésben részesítsük a megyében (és azon kívüli) élő magánszemélyeket és jogi intézményeket, akik, és amelyek hozzájárulnak a tolnai látássérültek életének megkönnyítéséhez.
– Milyen gyakorisággal adják át az emlékérmet?
– Évente egyszer, maximum három főt tüntetünk ki. Az idén ünnepeltük az önálló Vakok és Gyengénlátók Tolna Megyei Egyesülete megalapításának ötödik évfordulóját, és ennek apropóján éltünk a maximális lehetőséggel. Május 19.-én tartott közgyűlésünkön Szuhaj Mihálynak, az „Informatika a látássérültekért” Alapítványnak és elnökének, dr. Brebán Valériának, a Dél-Dunántúli Regionális Munkaügyi Központ főigazgatójának, valamint Kovács Jánosnak, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület szekszárdi tagozata elnökének ünnepélyes keretek között adtuk át a kitüntetéseket.
– Az elmúlt években szinte kizárólag azokat ismerték el a díjjal, akik a megye területén tevékenykedtek a látássérültekért. Úgy látom, hogy az idei az első alkalom, amikor egy országos hatáskörű szervezet, az „Informatika a látássérültekért” Alapítvány is elismerésben részesült. Mi áll a döntés hátterében?
– Valóban, a tagjainktól és klubjainktól beérkezett javaslatok alapján először döntött úgy elnökségünk, hogy az alapítványnak és Szuhaj Mihály elnöknek ítéljük oda a kitüntetést. E mögött mindössze annyi áll, hogy a hosszú évekre visszatekintő kapcsolatunkban nagyon sok segítséget kaptunk a szervezettől és az elnök úrtól. Értem ezen egyrészt azt, hogy az „Informatika a látássérültekért” Alapítvány különböző pályázatain nagyon sok Tolna megyei sorstársunk kapott számítógépet és programokat, másrészt bármilyen informatikát érintő gonddal kerestük meg az alapítvány munkatársait, készségesen orvosolták azokat. Arra is volt példa, hogy Szuhaj Mihály Szekszárdon tartott előadást és bemutatót vak és gyengénlátó tagjainknak, felkeltve a számítástechnika iránti érdeklődésüket. Szeretném még külön kiemelni azt is, hogy a manapság ritkaságnak tekinthető humánus hangnem és bánásmód is mindenkor jellemző volt az „Informatika a látássérültekért” Alapítvány munkatársaira és elnökére, amit az emlékéremmel is szerettünk volna megköszönni.