Interjú Hammer Attilával, az Infoalap munkatársával a Fogyatékos Emberek Nemzetközi Napja alkalmából

Az ENSZ 1992-ben nyilvánította december 3-át a Fogyatékos Emberek Nemzetközi Napjává, hogy felhívja a figyelmet a betegség vagy baleset következtében fogyatékossá vált személyek mindennapjaira. Mi ezúttal egy olyan sikertörténettel emlékezünk, amiből kiviláglik, hogy a hosszú, ám kitartó munka végül meghozza a gyümölcsét.
Az Infoalap munkatársával, Hammer Attilával beszélgettünk az alapítványnál végzett munkájáról, a kezdetekről és az ezévben elért szakmai elismeréséről.

– Mielőtt rátérnénk az interjú fő témájára, beszélnél egy kicsit magadról? Aki ismer, tudja, hogy a Linux-szal foglalkozol. Hogy kezdődött? Miért pont a Linux?

– Hogy hol és mikor kezdődött a Linux használatom? Igazából nehéz pontosan megmondani. Talán már 1995-től nagyon alap szinten tanulgattuk a Linux rendszerek használatát a Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskolában informatika tanóra keretében a programozási ismeretek mellett, de akkoriban, 16-17 éves fiatal emberként nem fogott még meg annyira a Linux rendszerek világa.

Akkoriban még nem adott annyira érdekes élményt a Linux használata iskolai szinten, hogy otthon is elkezdjek a rendszerrel barátkozni.

Otthoni használatra az 1990-es években szinte lehetetlen volt megoldani látássérült felhasználóként, hogy valaki Linux operációs rendszert futtasson. Mivel nem voltak akkoriban még olyan magyar nyelvű szoftveres beszédszintetizátorok, amik magán a Linux operációs rendszert futtató számítógépen működtek például egy hangkártyán keresztül, ezért az egyik fő számítógépre fel kellett valakivel telepíteni a Linux operációs rendszert (természetesen általában angolul). Aztán vagy soros kábelen keresztül, vagy belső hálózaton kellett csatlakoztatni a számítógéphez egy másik számítógépet, ami például egy MS DOS operációs rendszert futtatott BraiLab PC beszédszintetizátorral, ezen keresztül lehetett bejelentkezni a fő rendszerre.

Szóval, talán azért sem érdekelt annyira abban az időben még a Linux rendszerek használata, mert a megtanult parancsokat otthon nem tudtam gyakorolni a fő számítógépemen, a programozást viszont igen.

Később, talán 1999-től kezdtem el én is otthoni környezetben Linuxot futtatni, miután Torma Zsolt kollégám megmutatta nekem a saját otthoni Linux rendszerét, és láttam, hogy ő is rengeteg dolgot megcsinál rajta. 1999 körül már időnként megbízásos jogviszony keretében tanfolyamokat tartottam a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségében az informatika csoportnál, az akkori vezető, Berár István is egy Linux alapú kiszolgálót üzemeltetett, és nagyon sok érdekes dolgot mesélt nekem a rendszer működéséről, így végül kíváncsi lettem rá.

Azt tudom, hogy 2000-ben már másodlagos rendszerként a nagy számítógépemre feltelepítettem soros konzolon keresztül az első Debian alapú rendszert. Egy idő után megfigyeltem, hogy egyre több időt dolgoztam Linux rendszerben, elkezdtem később az interneten szakkönyveket olvasni annak működéséről, és végül megmaradtam a teljes Linux használat mellett kb. nyolcévnyi vegyes használat után.

– Miképp kerültél kapcsolatba az Informatika a Látássérültekért Alapítvánnyal? Hogyan kezdődött a közös munka?

– Nagyon nehéz dolgot kérdezel, mert Misivel és az alapítvánnyal a kapcsolatom már nagyon hosszú időre nyúlik vissza. Ahogy visszaemlékszem, talán 2001-től dolgoztunk Misivel együtt, akkoriban még megbízásos jogviszony keretében végeztem különböző munkákat. Tanfolyamokat tartottam látássérült felhasználóknak, részt vettem számos, látássérült felhasználóknak készült szoftver, például a Hírmondó szoftver, számtalan JAWS For Windows képernyőolvasó verzió tesztelésében , és a DEX változatok teszteléséből is nagy részt vállaltam.

A 2001-től 2007-ig terjedő időszak számtalan változatos és szép feladatot hozott.

Páromat például pont a saját, általam tartott MS DOS tanfolyamomon ismertem meg (néhány nappal később jelentkezett, a képzés már tartott), az ismeretségből végül szerelem lett, majd 2002. augusztus 17-én, a nagy árvíz idején összeházasodtunk.

– A BeLin tulajdonképpen a kezdetek óta, ha fogalmazhatunk így, a te gyerekednek tekinthető. Bemutatnád egy kicsit az ezzel kapcsolatos munkádat az olvasóknak?

– Kicsit helyesbíteni szeretnék, mert nem csak az én gyermekem a BeLin, hanem tulajdonképpen párommal együtt kezdtünk el közösen dolgozni a rendszeren 2007 decemberében egy sajnálatos esemény miatt. Páromnak hirtelen egy szemműtétre volt szüksége, és mikor haza került, sajnos egyáltalán nem tudta használni a számítógépet nagyító nélkül. Nem rendelkezett képernyőnagyító szoftverrel, a JAWS használattól idegenkedett, viszont ott és akkor pont szükség lett volna a nagyításra több hónapig.

Akkoriban én már aktívan nézegettem a különböző Linux alapú rendszerek akadálymentesítési paramétereit, és talán pont 2007 októberében jelent meg az Ubuntu 7.10-es kiadása.

Azt már tudtam, hogy akkoriban a GNOME asztali környezetben a Gnopernicus képernyőolvasót már felváltotta az Orka Képernyőolvasó, ekkoriban még a GNOME asztali környezetben ez az alkalmazás szolgáltatta a nagyító programrészt is. Amikor egyedül voltam itthon, nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy ha ez az alkalmazás folyamatosan futni tudna, talán meg tudnám oldani valahogyan, hogy feleségem újra tudja használni a számítógépet, egy felnagyított asztali környezettel.

Amikor párom meglátta az első felnagyított képernyőt (akkorra már valamennyire elkezdett javulni a szeme), tetszett neki a Linux rendszer. Igazából nem idegenkedett tőle, mert előtte már használt nagyító nélkül Debian alapú rendszert GNOME környezettel, ismerte a rendszer felépítését.

2008 januárjában elkezdtem honosítani az Orka képernyőolvasó aktuális változatának felhasználói felületét (menet közben olvasgattam a szükséges szakirodalmakat), közben felvettem a kapcsolatot Kelemen Gáborral, a GNOME asztali környezet akkori honosítási vezetőjével. Ő és a különböző önkéntes kollégák, akik lelkes honosítók voltak, segítettek nekem az első honosítási próbálkozásokban, és sokat gondolkodtunk közösen a rendszer akadálymentesítési technológiáján, hogy miképp lehetne a leghatékonyabban felépíteni egy teljesen akadálymentes alaprendszert a grafikus környezet szempontjából. Az volt a célunk, hogy már a telepítést is el tudja végezni egy látássérült felhasználó a grafikus környezeten keresztül. (Tudni kell azt, hogy ez még akkoriban a Windows rendszerek esetén is egyedül szinte lehetetlen volt.)
Végül az első, alfa változatú prototípus rendszer talán 2008. február elejére készült el.

Végül egy szakmai megbeszélés közben tartottam egy bemutatót a kollégáknak, hogy hobbi szinten mivel kísérletezünk itthon, és ezt követően 2008. márciusától főállásban, munkaként elkezdtem foglalkozni a rendszer általános fejlesztésével.

Az első, Ubuntu 8.04 kiadásra épülő BeLin 1.0 változatot 2008. szeptember 18-án adtuk ki, egy aznapi sajtótájékoztatón bemutatva.

Ez a kiadás még a mostani kiadáshoz képest nagyon fapados, igazi első változatú szoftver volt, alap szinten volt megvalósítva az akkori kor technológiai színvonalának megfelelően a grafikus rendszer akadálymentesítése. Nagyon sok munkát fektettünk az első változat elkészítésébe.

2009 szeptemberében jött a BeLin 1.5, amivel már szakmai díjat is nyert az alapítvány.
Ezután jött a BeLin 2.0, majd 2012-ben a BeLin 3.0 kiadás.

Ez a kiadás azért egy nagyobb mérföldkő, mert ebben a kiadásban debütált először a nyílt forráskódú Liblouis Braille-fordító komponenshez az első hivatalosan elérhető magyar nyelvű számítógépes és irodalmi Braille tábla. A táblát még 2011 júniusában kezdtem el itthon fejleszteni, Torma Zsolt és Németh Dávid kollégáimmal nagyon sokat dolgoztunk a Liblouis Braille tábláin és a JAWS képernyőolvasóban levő Braille-kivételek egységesítésén. Az volt a célunk, hogy mind a JAWS, mind a Linux felhasználók a fejlesztések befejeződése után azonosan jó minőségű Braille-kimenethez juthassanak.

Külön öröm volt, hogy a táblák első verziója már 2012-ben hivatalosan is a Liblouis forráskód része lehetett, a fejlesztők egyből örömmel fogadták és emelték be az általunk elkészített Braille táblákat.

Ez azért volt fontos, mert már akkor, minden olyan termék tudta használni az általunk kidolgozott megoldást, ami Liblouist használt. Jelenleg már elég sok Braille-nyomtató, a JAWS képernyőolvasó, a DEX 3.5, minden Linux disztribúció és minden nyílt forráskódú képernyőolvasó Liblouist használ a Braille-megjelenítéshez.

2017-ben lett kifejlesztve az első rövid írást támogató Braille-tábla, és ezzel egy időben, 2017 októberére készült el az Infoalap Braille-szerkesztő szoftver a BeLin kiadásokhoz.

Ma már én tartom karban a magyar táblák esetén a Liblouis komponenshez a Braille táblákat, december 4-én fog megjelenni a Liblouis 3.28.0 verziója.

Emellett a BeLin kiadások fejlesztésével kapcsolatban folyamatosan zajlik a részemről az Orka képernyőolvasó felhasználói felületének és súgójának honosítása, az alap Linux rendszer folyamatos tesztelése, a szükséges fejlesztést érintő komponensek tesztelése, karbantartása.

2024 januárjától kezdjük meg a BeLin 8.0 kiadás prototípus rendszerének az elkészítését, ez a nyilvános BeLin 8.0 tesztváltozatának előfutára (az ilyen rendszerek még nem a kezdő BeLin felhasználóknak szánt fejlesztői, tesztelői rendszerek).

– Nem titok, hogy ez az interjú most azért készül, mert az elmúlt időszakban egy kivételes meghívást kaptál egy nívós fejlesztőcsapatba, mint collaborator, ezt pedig hosszú és kitartó önkéntes munka előzte meg. Pontosan miről is van szó?

– Gyakorlatilag engem is meglepetésként ért a collaborator tagsági meghívás fejlesztőként, mert 2012-től állok szoros munkakapcsolatban a nemzetközi Liblouis fejlesztői közösség tagjaival, folyamatos az együttműködésünk. Máshogy ezt nem is lehetne csinálni, mert minden negyedévben készítünk Liblouis kiadást, hogy a lehető legjobban idomulni tudjunk a képernyőolvasó szoftverek megjelenési időpontjaihoz.

– Mit jelent a collaborator jogosultság?

– A collaborator tagsági jogosultság annyiban különbözik egy hagyományos önkéntes közreműködő munkájától, hogy mi adhatunk jóváhagyási javaslatot egy önkéntes közreműködő által elkészített módosítási javaslathoz, és végül, ha több engedélyező javaslat jön össze, az írási joggal rendelkező két fő fejlesztő egyike, beemeli az adott változtatást hivatalosan a forráskódba. A collaborator csapatnak, nemzetközi szinten, összesen hét tagja van.

– Mi a különbség, mivel lesz több a munkád collaboratorként, avagy együttműködőként, miben más ez a munka, mint önkéntesként segíteni?

– Az önkéntes közreműködők collaborator jogosultság nélkül is hivatalosan szerepelnek nagyobb munkák vagy módosítások végrehajtása esetén a Liblouis forráskódjának hivatalos AUTHORS fájljában (ez a fájl tartalmazza a projekt szerzőinek és közreműködőinek hivatalos listáját). Olyasmi ez, mint egy stáblista a filmek esetén, ha egyszerűen akarom megfogalmazni.
A collaborator jogosultsággal rendelkező felhasználók tehát annyiban különböznek, hogy véleményezhetnek és javasolhatnak beemelésre mások által végrehajtott változtatási javaslatokat a forráskódba (a saját változtatásukat nem engedélyezhetik maguknak), csak ennyiben különböznek egy önkéntes fejlesztőtől. Annyi még a különbség, hogy a kiadási ciklus vége felé beoszthatóak vagyunk hivatalosan javítások felülvizsgálatára és engedélyezésére vagy változtatáskérésre, ha az írási joggal rendelkező vezető fejlesztőknek több munkájuk van.

Röviden összefoglalva, a collaborator jogosultsággal rendelkező fejlesztőnek több a munkája önkéntesként, mint egy önkéntes közreműködőnek, akinek nincs ilyen jogosultsága.

A 3.27-es Liblouis kiadás vége felé talán 25 változtatási javaslatot kellett átnéznünk és véleményeznünk, közben mentorálnunk a kezdő fejlesztő közreműködőket, ha valamit nem tudnak. Nagyon tudja őket motiválni, ha végül a munkájuk hivatalosan mondjuk az adott nyelven első Braille táblaként része lesz egy új Liblouis kiadásnak.

Ezt az érzést én is átéltem 2012-ben, amikor még engem is mentoráltak a tapasztalt Liblouis fejlesztők.

Nagyon sokat köszönhetek John Boyernek, a Liblouis projekt megalkotójának, ő sajnos idén január 17-én, 87 éves korában elhunyt. Bert Frees, Christian Egli és Mesaar Mhameed vezető fejlesztőktől is sok segítséget és új ismeretet kaptam a kezdetekben. Most már időnként én is mentorálok kezdő táblafejlesztő kollégákat, ha hozzám fordulnak kérdéssel, így legalább visszaadhatok valamit a fejlesztői közösségnek.

– Léteznek esetleg egyéb jogkörök is a Liblouis projekt csapatában?

– Természetesen igen, amikor már valaki vezető fejlesztővé válik. Jelenleg biztonsági megfontolásból két fejlesztőnek van csak commit joga (írási joga) a fő forrás adattárba, Christian Egli és Bert Frees vezető fejlesztőknek.

– Mesélnél egy kicsit a további terveidről? Most milyen projekten dolgozol?

– Jelenleg, így év vége felé az aktuális függő ügyeket zárom le az év végi szabadságom előtt, december 4-én vagy 5-én teszem elérhetővé a BeLin 7.0 kiadáshoz a Liblouis 3.28.0 kiadás csomagverzióját frissítés formájában.

Hogy mik a jövőbeli tervek? Ezt már részben érintettem, 2024-ben megkezdjük a BeLin 8.0 kiadás prototípus rendszerének kidolgozását. Az a célom, hogy a 8-as kiadás még jobb legyen, mint a BeLin 7.0 kiadás.

Ez egy elég hosszú fejlesztési időszak lesz, közben zajlanak a rendszeres feladatok (a különböző fejlesztői Orka verziók honosítása és tesztelése, a Liblouis változatok magyar tábláinak folyamatos karbantartása, egyéb Linux specifikus komponensek karbantartása stb.).

– Köszönöm a válaszaidat, és az alapítvány valamennyi munkatársa nevében gratulálok az elért és jól megérdemelt sikereidhez!

– Igazából nélkületek szerintem ez a siker nem is jött volna létre, mert sokszor egy-egy fejlesztői időszakban pont a kollégák ötletmorzsái, innovációs javaslatai alapján alakult ki egy-egy új funkció. Sokszor ugyanez történik akkor is, ha egy felhasználó küld nekem egy jó ötletet egy lehetséges új funkció megvalósításával kapcsolatban.

– Köszönöm a tartalmas beszélgetést!