Interjú Plank László Csabával

A hatvanadik évében járó Plank László Csaba az INFOALAP azon pályázóinak egyike, akik 2021-ben az alapítványtól komplett számítógép konfigurációt nyertek monitorral, billentyűzettel, egyéb kiegészítőkkel. Mozgalmas mindennapjairól, és a számítógép-használattal kapcsolatos szokásairól az Informatika a Látássérültekért Alapítvány munkatársának mesélt.

– Először is beszélnél egy kicsit magadról? Mivel foglalkozol?

– Jelenleg nem dolgozom, kefe- és seprűkötő szakiskolát végeztem, a Főkefe Nonprofit Zrt-nél dolgoztam, harminc évig bejártam. Ezt követően a nejemmel együtt bedolgozást kértünk, mert elköltöztünk Budapestről Üllőre. A panelházban nem éreztük jól magunkat, a kutyus és a cica sem, és persze hiányzott az udvar, a jó levegő, mindketten falun nőttünk fel. A bedolgozást három éve megszüntette a Főkefe. Először kefekötést csináltunk, de később már nem nagyon kellett, lassan meghalt ez a szakma, az iskolában mi voltunk az utolsó előtti évfolyam. A kefekötést követően jöttek a papírmunkák: csomagolás, hajtogatás, jelenleg egyikünknek sincs munkája. Hoztak nekem egy időben műszaki keféket, mert felkértek, hogy csináljam meg, akkor nagyon hasznosnak éreztem magam, de sajnos ezek is megszűntek. A gyárban az üzemi tanácselnök helyettese voltam, valamint elnökségi tagként tevékenykedtem a Temmel Márta által vezetett egyesületben. Mindig részt vállaltam bizonyos társadalmi munkákból.

Mostanra házigondnok lettem itthon. Most például a verandánk már kicsit le van lakva, a burkolatok mindenhol megkoptak, ezt kell felújítanunk: a tető cseréjét és a burkolatot is mi csináljuk ketten a nejemmel. Édesapámtól rengeteg dolgot tanultam. Én tizennégy éves koromban kezdtem rosszul látni, mostanra fényt és foltokat látok. A vakvezető kutyám múlt évben elhunyt, de másikat nem kértem, mert nem szeretném mástól elvenni. Egy egyetemistának jobban kellhet egy nagyértékű segédeszköznek nem mondható társ. Én most nem tudnám kihasználni a kutya képességeit. Elmondhatom magamról, hogy nagyon közösségközpontúan gondolkodom. Nem csak magamra gondolok, hanem a közösségre is: a gyárban és az együttesben meg kellett tanulnom közösségben élni, és az ő érdekeiket nézni. Zeneiskolába csak kevés ideig tudtam járni, mert hamar a saját lábamra kellett állnom: át kellett mennem a szakmunkás iskolába, tizenhat éves korom óta a magam ura vagyok. Az élet megtanított arra, hogy nem készen kapom a dolgokat, hanem meg kell értük küzdenem.

Szeretem a zenét. A Landini zenekarban tanultam egy keveset énekelni, de jártam dobolni ütős szakra, és populáris jazz dobot is tanultam. Zsoldos Gábor, aki tanított, azt mondta, nem vagyok egy őstehetség, de sok gyakorlással még akár színpadképes is lehetek. A többit pedig ellestem a többi zenekari tagtól.

– Mivel szeretsz foglalkozni a szabadidődben?

– Szabadidőmben a kertben kiegészítettem és átültettem a szőlőlugast, gondozgatom, metszegetem, kötözgetem, aztán a nejem és a lányom segít leszüretelni. Berakjuk cefrébe, lesz belőle egy kis borpárlat, azt is magam csinálom. Két gyermekem és két unokám van, és most lett egy kiskutyám is. Most őt pátyolgatom, tanítgatom.

– A számítógépet milyen tevékenységekre használod a mindennapjaid során?

– A számítógéppel rengeteget foglalkozom. Az életem a kommunikáció: én e-mailen keresztül vagyok leginkább elérhető. A vásárlások is a számítógépen keresztül folynak. Most készítettem egy levelezőlistát a látássérülteknek Vakpraktika névvel: ha vannak olyan látássérültek, akik tanácsot kérnek, például, hogy miképp kell egy csavart becsavarni, akkor tudunk egymásnak segíteni: azon vagyok, hogy segítsek, eközben pedig én magam is nagyon sokat tanulok.

– Miben jelent segítséget a számítógép a mindennapjaid során?

– Mindig kutatok valami után: a felújítás körüli teendőkhöz is elengedhetetlen volt a gép használata. De ha nem értek egy kifejezést egy szövegben, utánanézek, tehát segítségért szinte minden esetben a számítógépemhez fordulok. Elmondhatom, hogy abban van az életünk. Ezért örültem ennek a lehetőségnek. Ráadásul a megpályázott gépeken már Windows 10 operációs rendszer fut, és nagyon örülök annak, hogy ezt is meg kell tanulnom.

– Honnan értesültél a pályázatról?

– E-mailben. Ahová csak lehet, feliratkozom, és kapom a hírlevelet. Sok helyről kell összeszedni az információt, mert ezek a levelezőlisták, hírlevelek témaspecifikusak.

– Említetted, hogy a Windows 7 operációs rendszerről átállsz a Windows 10-re, és ez változást hoz a számítógép használatát illetően. Milyen változást hozott még az életedben az, hogy megkaptad ezt az új gépet?

– Elsősorban a Windows 10, másodsorban pedig az, hogy az én számítógépem már nagyon régi, a memóriája is kevés, lassú és kezd korszerűtlenné válni. Tisztíttatom és karbantartom, de nem egy erős vas: sokszor már bosszant is, és nem is egy jó típusú gép. Most kaptam egy komplett jól működő gépet, amit nem kell eldugni, hanem kitehetem az asztalra, mert még jól is néz ki. Én tényleg hálás vagyok az alapítványnak. Fantasztikus, hogy ilyen friss JAWS-t kaphatunk, és az alapítvány bemutatóira beülve láttam egyéb hasznos eszközöket is. Egy csomó jó dolgot lehet ott beszerezni. Aki megteheti, tud hová fordulni.

A tartalmas beszélgetés végén László köszönetet mondott a pályázási lehetőségért, mert az elnyert eszköz használatával könnyebbé válnak mindennapjai, de még nagyobb öröm, hogy sorstársainak is tud segíteni.

Geszti Eszter

​