„Nem is a verseny volt a fontos, lelkesedésből és segíteni akarásból születtek a felvételek”

Interjú Tőzsér Istvánné Géczi Andreával, az egri Bródy Sándor Könyvtár igazgatójával

Amint arról korábban beszámoltunk, októberben az Országos Könyvtári Napok keretében zajlott a Lapról hangra felolvasóverseny a vármegyei könyvtárak részvételével. Könyvtári, fiókkönyvtári munkatársak és a könyvtárak látogatói olvastak fel nyomtatásban megjelent újság- vagy folyóirat cikkeket az Informatika a Látássérültekért Alapítvány által működtetett Lapról hangra oldal számára.  Decemberben megszülettek az eredmények.  Az Infoalap nyereményben és díszoklevélben részesítette a legkiemelkedőbb felolvasási teljesítményt nyújtó könyvtárakat, a könyvtárak által jelölt önkéntes felolvasókat pedig különdíjjal ismerte el. Versenyünk első helyezettje az egri Bródy Sándor könyvtár, ezen felül pedig Takács Viktória, a könyvtár önkénteseként felolvasói különdíjban részesült.
A könyvtár látogatói és munkatársai rendkívüli alapossággal jártak el a cikkek felolvasásakor és rögzítésekor. A beérkezett cikkeknek köszönhetően számtalan szebbnél szebb, tartalmában is minőségi hanganyaggal bővült állományunk.
Ezekre a rendkívüli eredményekre tekintettel a Bródy Sándor Könyvtár igazgatójával, Tőzsér Istvánné Géczi Andreával beszélgettünk.

– Miképp népszerűsítették a versenyt, hogyan mozgósították a felolvasókat?

– A népszerűsítés során a többszintű kommunikációra törekedtünk. Első körben a könyvtár belső hálózatán és a munkatársak körében hirdettük meg a lehetőséget, hiszünk abban, hogy a hitelesség alapja a saját példamutatás. Emellett a könyvtár közösségi média felületein és hírlevelében is közzétettük a felhívást, megszólítva hűséges olvasóinkat és az önkéntes munka iránt fogékony fiatalokat. Külön hangsúlyt fektettünk arra, hogy ez nem csupán egy verseny, hanem egy nemes cél: a látássérült embertársaink segítése.

– Mi alapján választottak felolvasnivalót?

– Elsődleges szempontunk a közérdekűség és a változatosság volt. Olyan cikkeket és sajtóanyagokat kerestünk, amelyek információértéke tartós, és amelyek színes betekintést nyújtanak a helyi vagy országos kultúrába, tudományba és mindennapokba. Minden felolvasó önállóan választott – ezt nagyban befolyásolta az egyéni érdeklődési terület is.  Figyeltünk arra, hogy a szövegek „füllel jól befogadhatóak” legyenek – kerülve a túl bonyolult táblázatokat, vagy csak vizuálisan értelmezhető részeket –, így biztosítva a felhőtlen élményt a hallgatóság számára. Természetesen alapvető szempont volt, hogy mely újságok nem érhetőek el online, és a könyvtárunkban megtalálhatóak legyenek nyomtatott formában.

– A hanganyagok remek minőségben érkeztek meg hozzánk, és azok adatai is gondosan kerültek kitöltésre. Mesélne nekünk kicsit a hanganyagok kiválasztásának, felolvasásának és feltöltésének menetéről?

– A minőség nálunk alapkövetelmény volt. Kijelöltünk egy csendes, elszeparált helyiséget a könyvtárban, ahol biztosítottuk a megfelelő technikai eszközöket. A folyamat három lépcsőben zajlott:

Előolvasás: A felolvasó először néma olvasással értelmezte a szöveget, kijelölte a hangsúlyokat.

Rögzítés: A felvétel során ügyeltünk a tiszta artikulációra és a megfelelő tempóra. Ha hiba csúszott be, azonnal javítottuk – volt alkalom, amikor emiatt újra olvastuk a cikket.

Adminisztráció: A feltöltésnél nagy gondot fordítottunk a metaadatok pontos kitöltésére, hiszen tudjuk, hogy a jól kereshetőség a használhatóság kulcsa. Ez a precizitás a könyvtáros szakma alapja, amit ebben a projektben is érvényesítettünk. A hanganyagok kezelését Deák Ferenc kollégám végezte, aki professzionális tudással rendelkezik ebben. Áttekintette az elkészült felvételeket, a terjedelmes hanganyagokat megvágta, a fájlformátumokat a követelményeknek megfelelően készítette elő. Nagyon örülünk, ha a felvételek megfelelő minőségűeknek bizonyultak.

– Kapott-e esetleg olyan visszajelzést felolvasóktól, akiknek annyira tetszett ez a tevékenység, hogy a jövőben is olvasnának fel nekünk?

– Igen, és ez az egyik legnagyobb sikerünk! Több kolléga és önkéntes jelezte, hogy a felolvasás során döbbentek rá, mennyire más élmény „hanggá formálni” a betűt. Volt, aki úgy fogalmazott: a felolvasás számára egyfajta meditatív tevékenység volt, és örömmel folytatná a munkát a versenyidőszakon kívül is. Ez a kezdeményezés tehát valódi, hosszú távú elköteleződést indított el.

– Amennyiben a jövőben is megrendezésre kerül a felolvasóverseny, mik a terveik ezzel kapcsolatban?

– Igazából nem számítottunk arra, hogy a versenyben első helyezést érünk el. És nem is volt fontos a verseny, az önkéntesség során – lelkesedésből és segíteni akarásból születtek a felvételek. A továbbiakban szeretnénk még szélesebb körben bevonni a helyi közösséget. Tervezzük például „nyilvános felolvasó napok” szervezését, ahol bárki kipróbálhatná magát szakértő mentorálás mellett.

– Tapasztalataik alapján, amit a felolvasások elkészítése és feltöltése során szereztek, tanácsolna bármit leendő önkéntes felolvasóink számára?

– A legfontosabb tanácsom: ne féljenek a saját hangjuktól! Sokan tartanak attól, hogy nem elég „rádiós” a hangszínük, de az igazság az, hogy az érthető, tagolt és szeretetteljes előadásmód sokkal fontosabb, mint a profi orgánum. A technikai részhez pedig annyit: egy jó mikrofon és egy csendes szoba fél siker, de a legfontosabb a türelem és a szöveg tisztelete.

– Ha jövőre is szívesen részt vennének a kezdeményezésben, örömmel vennénk bármilyen javaslatot a lebonyolítást illetően.

– A verseny lebonyolítása gördülékeny volt, a visszajelzések motiválóak. Javaslatként talán annyit említenék, hogy érdemes lenne tematikus „kihívásokat” is beépíteni, ami még fókuszáltabbá tenné a gyűjtést, és segítene a felolvasóknak a választásban. Lehet megjelölni esetleg olyan újságokat, heti- vagy havilapokat, melyek népszerűbbek. A választást megkönnyíti, ha tudjuk, melyikre van a legnagyobb érdeklődés. És akár a résztvevő könyvtárak meg is oszthatjuk az újságok körét – nem tudom, született-e olyan cikk, amelyet akár többen is felolvastak, ezzel talán ez elkerülhető lesz a későbbiekben.

Az alapítvány valamennyi munkatársa nevében hálásan köszönjük rendkívüli figyelmességüket, odaadásukat és fantasztikus munkájukat!