2012.02.28.
Aki dudás akar lenni, annak… nagy akaraterővel, elszántsággal kell rendelkeznie. A dudásokat többnyire – főleg olvasmányélményeink alapján – a természetben élő és a természettel különösen közeli kapcsolatban lévő embereknek képzeljük. Ez mind igaz Ferenczi Istvánra, aki azonban nemcsak megerősíti, hanem alaposan meg is változtatja a dudásokról alkotott képünket. Az ő esetében talán úgy fogalmazhatnánk, hogy aki dudás akar lenni, annak a kitartás mellett az sem árt, ha nemcsak a hangszerrel van jóban, hanem a számítógépekkel is. Istvánnal beszélgetve a hagyományokhoz való ragaszkodás és a legmodernebb technikai lehetőségek iránti érdeklődés különleges ötvözetét figyelhettem meg.
A majdnem negyvenéves István születésétől fogva nem lát. A Vakok Általános Iskolájában tanult, ahol már kisfiúként is érdeklődött a hangszerek iránt. Tanulmányai befejezése után telefonkezelőként helyezkedett el. Jelenlegi munkahelyén, a XII. kerületi Polgármesteri Hivatalban 2007 óta dolgozik. Szabadidejében nemcsak dudál, hanem furulyázik, dorombozik, tekerőlantozik is. Az Óbudai Népzenei Iskolában, hallás után tanult meg furulyázni. Két CD-n is szerepel, Berecz András, 2006-ban megjelent Sinka ének című lemezén furulyázik, az Új élő népzene antológiasorozat részeként kiadott CD-n pedig az utolsó magyar dudás nótáiból ad elő. Amikor nem a zeneiskolában gyakorol, akkor táncházakban muzsikál vagy a Landini együttessel ad koncertet barokk és reneszánsz hangszereken. A hangszerek mellett ráadásul marad még ideje önkénteskedni a Hobby Rádióban, és másik kedvenc foglalatosságát, a számítógépezést sem hanyagolja el. Informatikai tudását folyamatosan gyarapítja, többek között az Infoalap munkatársa, Herczeg Lajos könyvéből képzi tovább magát.
István 2007 óta használja a JAWS for Windows képernyőolvasó programot. A JAWS-zal történő ismerkedés együtt járt egy másik nagy változással is az életében, amelyről így mesél: „2006-ban megszűnt az a munkahely, ahol 17 évig dolgoztam. Utána szerettem volna részt venni egy, a Munkaügyi Központ által szervezett tanfolyamon, amelyet az utolsó pillanatban lemondtak a szervezők. 2007-ben kerültem a mostani munkahelyemre, és ugyanebben az évben kezdtem el használni a JAWS programot is.”
István azóta is figyelemmel kíséri a JAWS újabb változatainak megjelenését. Az adományozási pályázatról levelezőlistákról és ismerősöktől értesült. Miután jelentkezett rá, 2011 karácsonyára az Infoalap meglephette őt a legújabb, honosított JAWS-zal. Lelkesen meséli első tapasztalatait a 11.0 verzióról: „Hátrány nemigen volt. Egyes weboldalaknál nem mindent mond ki a JAWS, de ez elsősorban nem a képernyőolvasó program hiányossága, hanem annak a következménye, hogy az adott weboldal nem akadálymentes. Nagyon tetszik az új JAWS-ban az, hogy nem kell külön bekapcsolni az űrlapokat. A tandemfunkció is rendkívül hasznos. Fura volt, hogy beléptem, és nem csináltam semmit, hanem mások nyomták meg az én gépemen a billentyűket.”
Rögtön felismerte az új JAWS nyújtotta tandemfunkciónak azt a lehetőségét, hogy ennek a használatával ő is segíthet másoknak. Szeretne a látássérültek informatikai problémáinak a megoldásában tevékenyen is részt venni. Ennek érdekében szívesen tovább képezné magát egy tanfolyamon, amely bizonyítványt ad a megszerzett ismeretekről. Érdeklik a hangszerkesztő programok, a különböző rádióállomásokról történő letöltési lehetőségek, amelyekben – a beszélgetés alapján nyugodtan mondhatom -, bámulatosan kiismeri magát. „Gőzerővel szoktam letöltögetni.”
Természetesen nem áll meg a kísérletezésnél a hangszerkesztő és felvevő programoknál, hanem érdekelné egy olyan megoldás is, amelynek a segítségével könnyen el lehet olvasni a különböző formátumú dokumentumokat.
István egy kíváncsi, kísérletező, a hagyománytiszteletet és az új dolgok iránti fogékonyságot egyesítő ember. Nemcsak a dudaszólójával, hanem sokféle hobbijával is meglep bennünket. Az idejének a teljes és értékes felhasználása is művészet, amit akkor is megpróbálhatnánk ellesni tőle, ha a dudálásra nem szánjuk rá magunkat.