2011.06.14.
Az "Informatika a látássérültekért" Alapítvány május 26-án tartott informatikai ismeretterjesztő előadást, ezúttal rendhagyó módon a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér Karbantartó Bázisán. A MALÉV leányvállalata, az Aeroplex Kft. munkatársainak jóvoltából látássérült embereknek volt lehetőségük megtekinteni és megtapintani egy utasszállító repülőgép pilótafülkéjét, kipróbálni a másodpilóta székét és ismereteket szerezni a repülésről.
Bótáné Depinyi Juditot, az „Informatika a látássérültekért” Alapítvány adományozási koordinátorát, egyben a májusi IT klub ötletgazdáját és szervezőjét az előzményekről kérdeztük.
– Családi kapcsolataimnak köszönhetően vetődött fel bennem a gondolat, de előbb a kollégáim vonatkozásában. Mondhatjuk, hogy az alapítvány munkatársai részére megszervezett repülőtéri látogatás volt a főpróba. Ez annyira jól sikerült, hogy innen már csak egy lépés volt, a rendhagyó májusi IT Klub ötletének megszületése.
– Úgy tudom, hogy nagyon sokan jelentkeztek erre a programra, viszont a létszám biztonsági okokból limitált volt. Hogyan lehetett igazságos döntést hozni?
– Valóban nagyon sok volt az érdeklődő. Végül a sorsolást tartottuk a legigazságosabb megoldásnak. Így összesen tíz látássérült embernek kedvezett a szerencse, hat kísérővel. Azonban júliusban vagy augusztusban még remélhetőleg lesz egy lehetőségünk, hogy azokat a jelentkezőket is egy nagyszerű élményhez juttassuk, akik májusban kimaradtak.
Az Aeroplex Kft. munkatársát, vagyis a házigazdát, Bóta Kornélt arról kérdeztük, hogy mennyire ijedt meg, amikor felesége előállt az ötlettel.
– Én tartottam a legjobban a látássérült látogatóktól. Ugyanis tisztában vagyok azzal, hogy az egész létesítményt és a technológiát látók számára építették, illetve dolgozták ki. Gondolok például arra, hogy a hangárban nagyon sok vezeték fut szabadon, és több olyan tárolóegység van, amelyről egy óvatlan mozdulattal leverhetjük a berendezést. Gondot okozott még a repülőgép, a hangár előtt előző este landolt Boeing 757-es megközelítése is, mert a szerelőlétrákon nem tudtunk volna bemenni a gépbe. Azonban ezt is sikerült megoldani egy beszálló lépcsővel.
– Most, hogy már két látássérült csoport (az alapítvány munkatársai és az IT Klub résztvevői) is megfordult Önöknél és tüzetesen megnézhette, megtapinthatta a repülőgép műszereit, beleülhetett a másodpilóta székébe és az utasülésekbe, érzékelhette a repülőgép méreteit, hogyan változott az Ön hozzáállása a vak és a gyengénlátó emberekhez?
– Eltűntek a félelmeim. Nagyon fegyelmezetten viselkedtek, kérdéseik semmiben sem különböztek a látókétól. Meglepett, hogy mennyire felkészültek és mennyi mindent tudnak a repülésről. Őszintén mondhatom, hogy a program nagyon jól sikerült. Látássérült vendégeink hasznos ismereteket szereztek és remélem, hogy sokan kedvet kaptak ahhoz, hogy felüljenek egy menetrendszerű repülőgépre is.
Végül a repülőtéri kaland harmadik közreműködőjét, Depinyi János nyugalmazott kapitányt kérdeztük, aki a pilótafülkében fogadta a látássérült vendégeket.
– Fiatal koromban kezdtem a repülést és mondhatom, szinte minden típusát kipróbáltam. Az élet azután úgy hozta, hogy a MALÉV utasszállító gépekre pilótákat keresett. A négyszáz jelentkezőből 16 főt választottak ki, köztük voltam én is. Harminc éven át dolgoztam a MALÉV kötelékében. Jelenleg nyugdíjasként kisebb gépeket vezetek és oktatom a jövő pilótáit – mondta el bevezetésképpen a kapitány.
– Mennyire volt szokatlan a látássérültek csoportja?
– Nagyon hamar eloszlott bennem minden fenntartás: nagyon érdeklődőek voltak. Kettesével jöttek be a fülkébe, ahol a látássérült vendég azonnal kipróbálhatta a másodpilóta székét, megtapinthatott minden műszert. Jó hangulatban zajlott a program, amit az is alátámaszt, hogy az egyik résztvevő ezt mondta: "Nem volt jó a szervezés, mivel sátrat kellett volna vinni és három napra le kellett volna táborozni a repülőtéren, hogy mindent alaposan megismerhessünk…"
