2016.05.20.
Beszámoló a Gór Nagy Mária Színitanoda és az Infoalap közös rendezvényéről
Biztosan mindenki ismeri a színházba készülők izgalmát, azt a kellemes nyüzsgést, zizegést, amely megadja a színdarabok kezdete előtti különleges hangulatot. Ezt mind átélhették azok, akik május 18-án ellátogattak a Vakok Iskolája Nádor termébe a Gór Nagy Mária Színitanoda és az Infoalap közös rendezvényére. Ez az előadás nemcsak azért volt különleges alkalom, mert a közönség nagy része látássérült volt, hanem azért is, mert egy személyre szabott műsort láthattunk. Olyat, amelyet minden ízében a Lapról hangra olvasóinak, felolvasóinak állítottak össze.
A program megnyitóját Gór Nagy Mária, a Színitanoda vezetője tartotta. Az ismerősöknek szóló közvetlenséggel üdvözölte a közönséget. Utána Kovács Gábor Dénes, a Tanoda igazgatója mutatta be az iskola működését. Nem váratta sokáig a nézőket, rögtön a gyakorlatban is kaptunk ízelítőt abból, hogyan készülnek a diákok. A Rómeó és Júliából hallgathattunk meg egy szöveget először nyers előadásban. Utána pedig megelevenedett a híres erkélyjelenet, a szemünk előtt telt meg a darab elevenséggel, élettel, szerelemmel.
Szinte biztosan minden színésznövendék álma, hogy eljátszhassa a Rómeó és Júliát. Most pedig még egy csavar is volt a darabban. Rómeó és Júlia megkettőződött. A karzatról a klasszikusan játszó pár mondatait hallhattuk, a színpadon pedig a modern Rómeó és Júlia lépett elénk. A megkettőződés egyes jeleneteket felnagyított, még meghatóbbá tett, más részeknek pedig különleges, lebegő iróniát kölcsönzött. Végül dalra fakadtak a színészek, felcsendült a West Side Story egyik ismert slágere.
A bepillantás a kulisszák mögé még nem ért véget a Rómeó és Júliából vett jelenettel. Azt is kileshettük, hogyan készülnek a színésznövendékek a tiszta, érthető beszédre, és milyen helyzetgyakorlatokkal edzik leleményességüket, humorukat, rögtönzőképességüket. Volt úgy, hogy egy-egy szót kellett beleszőni egy jelenetbe, máskor pedig egy mondaton belül kellett hangszínt váltani. Ezáltal más hangsúlyt kaptak a szavak, jelenetek. A fiatalok felszabadultan, örömmel játszottak, a közönség pedig dőlt a nevetéstől.
A műsor második felében megnéztük a GNM kisfilmjét, amiből megtudhattuk, milyen mozzanatokból áll össze a diákok felkészülése a Lapról hangra oldalra történő felolvasáskor. A rögtönzések ekkor sem értek véget. A kisfilm után ott, helyben a színpadra állt két fiatal, akik felolvastak egy cikket, amelyet Jobbágy Eszter beszédtanár, a délután háziasszonya fel is töltött.
Utána a közönségen volt a sor. A színésznövendékek megtanítottak nekünk egy ritmusgyakorlatot, amelyben a taps, a ritmikusan ismétlődő szótagok és természetesen a közös játék öröme volt a legfontosabb. Eleinte picit bizonytalanul tapsoltunk, de negyed óra múlva olyan tapskoncertet adtunk, hogy aki akkor hallotta először, azt hihette, összeszokott csapat vagyunk.
A rendezvény záró egységeként megtekinthettük az audionarrált János vitéz egy részét. Aki látta az egész darabot, örömmel nézte meg újra a megkedvelt szereplők előadásában és Jobbágy Eszter narrációjával, aki pedig korábban elmulasztotta, sajnálta, hogy most csak ízelítőt kap belőle.
A délutánt a „Jó volt így, együtt” érzésével zártuk. A felolvasások folytatódnak, és reméljük, hogy az NTPFTH-15 pályázat keretében megvalósult rendezvényhez hasonlóan más, hasonló programokat is tarthatunk közösen. Reméljük, nemsokára újra találkozunk a Tanoda növendékeivel és tanáraival, a Lapról hangra felolvasóival, olvasóival és minden érdeklődővel.
Támogatóink:
