2018.03.27.
Múlt pénteken, március 23-án a Toldy Gimnáziumba látogatott az Infoalap munkatársa, Balázs Kriszti és egyik önkéntese, Weigl Zsuzsanna. Az iskolában néhány évvel korábban Agárdi Szilvi, látássérült énekesnő, az alapítvány munkatársa már beszélt a Lapról hangra közösségi összefogásról. Azok a diákok viszont, akiket múlt pénteken megismerhettünk, most hallottak először erről a kezdeményezésről. A meghívást a diáknap alkalmából kaptuk az iskolától. A diáknapon külön hangsúlyt fektettek a tanulók érzékenyítésére, arra, hogy ne csupán kikapcsolódást jelentsen ez az alkalom, hanem olyan érdekességekről, olyan különleges lehetőségekről is értesüljenek a fiúk, lányok, amelyekről egy hagyományos tanórán kevés alkalom lenne beszélni.
Ahogy beléptünk Zsuzsannával az iskolába, megcsapott minket az a kellemes „sulihangulat", amire felnőttként mindig szívesen gondol vissza az ember. A folyosó tele volt gyerekekkel, mindenki sietett, hogy le ne késse a következő programot. Hobotné Molnár Erika tanárnő fogadott minket. Picit bekukkantottunk a tanáriba, aztán indultunk is, hogy megkezdjük az előadást. Az egyik nagy fizika-előadóban vártak minket azok a kilencedikesek, akik kíváncsiak voltak arra, mi is az a Lapról hangra. Körülbelül kétosztálynyi gyerek gyűlt össze, akik láthatóan izgatottan találgatták, mi is jön most.
Fontosnak tartottuk, hogy ne kizárólag a Lapról hangrá-ról beszélgessünk a diákokkal, hanem említsünk meg, és nyíltan kezeljünk minden olyan kérdést, ami érdekes lehet a vak és gyengénlátó emberek mindennapjaival kapcsolatban. Először egy általános bevezetőben tisztáztuk a fogalmakat, ki is a „vak", a „gyengénlátó", a „látássérült". Ezzel picit már tabukat döntöttünk, hiszen ilyenkor elkerülhetetlen a kérdés, melyik megnevezés nem sértő az érintetteknek, melyik a pontos, az udvarias, az általánosan elfogadott fogalom. Miután ezeket tisztáztuk, igyekeztünk hasznos tippeket adni ahhoz, hogy mindenki természetesen viselkedjen, aki segíteni próbál egy látássérült embernek az utcán, és hogyan is lehet „elég jól" segíteni. Rátértünk arra is, ami igazán érdekes volt a srácoknak, hogy milyen is lenne, ha lenne egy látássérült osztálytársuk.
A tanulással kapcsolatban elmeséltük, hogyan járulnak hozzá az alapítványunk által fejlesztett és honosított képernyőolvasó és -nagyító programok ahhoz, hogy egy látássérült tizenéves ugyanazt a tananyagot tanulhassa, ugyanazokat a közösségi oldalakat használhassa, mint látó barátai. Nyíltan beszéltünk arról is, hogy a technika hatalmas fejlődése mellett mindig is maradnak olyan területek, amelyeken egy vak vagy gyengénlátó fiatalnak vagy felnőttnek segítségre van szüksége. Ezek közül az egyik a kizárólag nyomtatott formában megjelenő újságok, folyóiratok olvasása. Elmondtuk, hogy a Lapról hangra célja, hogy összekösse azokat a felolvasókat és látássérült olvasókat, akiknek a mindennapjaihoz hozzátartozik az újságolvasás. A személyes történetek meggyőző erejével támasztottuk alá, hogy az újságolvasás nemcsak egy érdekes és kényelmes iskolai közösségi szolgálati lehetőség, hanem kapocs is, amely akár barátságok kezdete lehet.
Az előadás végén rengeteg érdekes kérdéssel árasztottak el minket a gyerekek. Kérdeztek a Lapról hangra internetes oldalára feltölthető cikkekről technikai információkat, de akadt olyan is, akit az érdekelt, hogyan álmodnak a vakok. Az előadás után olyan tapsot kaptunk, hogy egy koncert előadóiként sem kívánhattunk volna nagyobb és hangosabb elismerést. A teremből kifelé menet sok lány és fiú megállt mellettünk, és külön megköszönte az előadást. Jó volt ezekkel a kedves, az előadás minden mozzanatára figyelő – és nem mellesleg jó humorú – lányokkal, fiúkkal együtt lenni. Köszönjük a bemutatkozási lehetőséget, reméljük, nemsokára találkozunk a toldys felolvasókkal a honlapon.