Az idei, immár 16. Nemzetközi Számítástechnikai és Kommunikációs Tábornak (ICC) a görög főváros, Athén adott otthont. A német és osztrák kezdeményezésként létrejött nemzetközi társulás ma már több mint 30 országot tömörít, köztük hazánkat is. A cél a különböző európai kultúrákból érkezett látássérült középiskolások közösséggé formálása, a számítástechnikai ismeretek gyarapítása, játék, szabadidős tevékenységek és workshopok annak érdekében, hogy mindez elősegítse a felsőfokú oktatásban való integrált részvételüket.

Az „Informatika a látássérültekért” Alapítvány jóvoltából a 17-20 év közötti korosztály képviselői Magyarországról is rendszeresen elutaznak a nyaranta más-más országban megrendezésre kerülő ICC táborokba. A nemzeti koordinátor, Csillag Adrienn kíséretével az idén hárman, Kruppa Alexandra (Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium, Nyíregyháza), Varga Nóra (Madách Imre Gimnázium, Vác) és Velegi István (Scheiber Sándor Gimnázium, Budapest) tartoztak azon szerencsések közé, akik az „Informatika a látássérültekért” Alapítvány pályázatán elnyerték a részvétel lehetőségét. Hazatérésük után élményeikről kérdeztük őket.

Indulás és megérkezés

A kis csapat tagjai már előzetesen felvették egymással a kapcsolatot, így július 29-én a Ferihegyi repülőtéren már ismerősként üdvözölték egymást. Szandi, aki még soha nem ült repülőgépen bevallotta, hogy érdeklődéssel és némi félelemmel várta a felszállást.

Azonban az út kellemes és sima volt, szerencsésen megérkeztek Athénba, ahol már vártak rájuk. A repülőtérről a szálláshelyükre, az ATExcelixi Konferenciaközpontba vitték őket. Az épület labirintus jellege miatt a tájékozódás nem volt egyszerű, de úrrá lettek a nehézségeken. A vacsorával egybekötött ismerkedési est után kicsit fáradtan, de a másnapi programok iránti várakozással tértek nyugovóra.

Workshopok

Nóri: „Az Athénban eltöltött hét során sok érdekes workshopon vettem részt. Így a különböző országok kultúrájával, gasztronómiai ínyencségeivel ismerkedtem meg, de tájékozódhattam az egyetemi képzéshez elnyerhető ösztöndíjakról is.”

Szandi: „A délelőtti workshopok nagyon hasznosak voltak. Nekem a legérdekesebb a talking technology elnevezésű foglalkozás volt, ahol megismerhettünk és tesztelhettünk néhány új eszközt. A kedvencem az ún. book reader volt, amely feleslegessé teszi a szkenner használatát, ugyanis lefényképezi a könyv lapjait, majd karakterfelismerő programon futtatja át és automatikusan elkezdi felolvasni a szöveget.”

István: ”Szerintem az ICC fontos szerepet játszik abban, hogy a hasonló látássérüléssel élő fiatalok megismerkedhessenek és eszmét cserélhessenek a számítógép használatáról, a tanulásban való nélkülözhetetlenségéről. Nekem nagyon tetszett az a workshop, ahol a látássérültek mindennapi életével kapcsolatos tapasztalatokat osztottuk meg. Végül úgy összegeztük, hogy egy vak vagy gyengénlátó fiatal életében a legmeghatározóbbak a család, az iskola, az önbizalom és az akarat.”

A magyar csapatra az újdonság erejével hatott a matematikai workshop is, ahol billentyűparancsokkal megtanultak matematikai jeleket (pl. gyökvonás) használni. Ismerkedtek továbbá a görög történelemmel és kultúrával is. Megtanulták Zorba táncát, megkóstolták a görög gyümölcsöket és a különleges ízű rózsalekvárt. A résztvevőket elvitték az Acropolishoz, a Pantheon márvány oszlopaihoz. Ellátogattak továbbá az Attica Parkba, ahol megsimogattak néhány különleges állatot (pl. delfineket, kígyókat, majmokat). Fürödtek a tengerben, majd szórakoztak a Vidámparkban és a múzeumlátogatás sem maradt ki a programból. Az utóbbiban természetesen megtapinthatták a szobrokat és egy ortodox templom makettjét.

A táborban nagy sikert aratott a Backgammon nevű játék, melyet kifejezetten látássérülteknek fejlesztettek ki. A táborlakók a hét során készíthettek hangjátékot, megtanulhattak többsávos hangfelvételekkel dolgozni, és megismerhettek egy ingyenes hangszerkesztő szoftvert is. Mindenki barátokra, levelezőpartnerekre talált, és reméli, hogy a kapcsolat hazatérve is folytatódik. A tábor nyelve az angol volt, az egy-két napos bizonytalankodás után mindnyájan belejöttek a beszédbe és kitűnően kommunikáltak a többi fiatallal.

A hét gyorsan eltelt és elérkezett a búcsúest, ahol utoljára jót bulizhattak együtt. A magyar és az angol csapat egy közösen komponált bluest adott elő István gitárkíséretével. A siker óriási volt! Másnap, augusztus 5-én azzal a jó érzéssel indultak haza, hogy egy életre szóló élményt kaptak Athénban. Mindhárman hálásak és köszönik az „Informatika a látássérültekért” Alapítványnak, hogy ezt lehetővé tette számukra.

Hír elküldése e-mail-ben űrlap mutatása