A Civil Szemle Alapítvány a Civil Szemle című, évente négyszer megjelenő folyóirat megjelenését támogató szervezet. 2011 az önkéntesség európai éve – a szervezet által szervezett konferencia témája is az önkéntesség magyarországi helyzete volt.

A konferencia első részében négy előadó beszélt átfogóan az önkéntesség egy-egy nagyobb területéről, a második részben pedig gyakorlati példák segítségével, jól bevált kezdeményezések bemutatásával adtak ízelítőt az önkéntesség gyakorlatából az előadók.

F. Tóth András, az Önkéntes Központ alapítvány igazgatója vázolta azt a folyamatot, amelynek eredményeként létrejöhetett az európai önkéntesség éve. Annak ellenére, hogy a kezdeményezés az Európai Parlament és az Európai Bizottság támogatását élvezte, mégis sok esetben akadályozta a döntéshozó szerveknél uralkodó bürokrácia az önkéntesség évének megszervezését külföldön és Magyarországon egyaránt.

A magyar civil társadalom és a politikusok is nagy lehetőséget láttak Magyarország uniós elnökségének és az önkéntesség első félévének egybeesésében. Az uniós elnökségünk alatt tartott számos rendezvény jótékony hatásának tudható be, hogy az önkéntesség fogalma bekerült a köztudatba, és amellett, hogy az önkéntesség egyre népszerűbbé válik, azok is körül tudják írni, "el tudják helyezni" az önkéntesség fogalmát, akik nincsenek napi kapcsolatban vele.

F. Tóth András szerint azonban annak ellenére, hogy a sajtóban divattéma lett az önkéntesség, mégsem aknázta ki teljesen Magyarország azokat a lehetőségeket, amelyeket az EU-s elnökség és az önkéntesség évének egybeesése jelentett. Lengyelországot állítva pozitív példaként utalt arra, hogy a magyar szervezés nélkülözte a stratégiai tervet. Egy résztvevő ezt a megállapítást azzal egészítette ki, hogy szinte kizárólag a leendő önkénteseket szólították meg a magyarországi rendezvények, viszont nem adtak elég teret azoknak, akik már eddig is gyakorolták az önkéntességet.

Az európai önkéntesség évének főbb pontjai a következők:

• megfelelő információk eljuttatása a leendő önkéntesekhez, az önkéntesség népszerűsítése,
• az önkénteseket fogadó szervezetek hálózatának megerősítése,
• az önkéntesek fogadásának törvényi szabályozása,
• az önkéntesség elismerése.

F. Tóth András a harmadik és a negyedik pontoknál látta a legtöbb tennivalót, ugyanis a meglévő szabályozás nem egységes, a mindennapokban gyakran problémákat okoznak még nem szabályozott helyzetek. Lehet-e például minimális pénzösszeggel vagy természeti juttatásokkal honorálni az önkéntesek munkáját? Sok intézmény pedig azért nem fogad önkénteseket, mert szerintük az önkéntesek a fizetett munkatársak munkáját vennék el.

Az önkéntesség elismerése szintén nem szabályozott kérdés. Igaz, egyre több díjat alapítanak az önkéntesek munkájának méltatására, de ez nem oldja meg azt a kérdést, hogy általában milyen mértékben és mivel szabad megköszönni az önkéntesek munkáját.

Csóka Dóra, az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS) magyarországi irodájának vezetője szervezetük munkájáról beszélt. Az EVS elsősorban tizennyolc és harminc év közötti fiatalokat szólít meg a külföldi önkéntesség lehetőségével. Egyik legnépszerűbb programja a Lendületben program, amely hétéves időszakban működik az Európai Bizottság támogatásával. A résztvevő fiatalok önkéntességének időtartama két héttől egy évig tarthat. Minden fiatal egy projektre jelentkezhet, amelynek megvalósításába bekapcsolódik a külföldön töltött időszaka alatt. Az adatbázisban lehet országok, régiók, városok és a szervezetek neve alapján is keresni. A jelentkezőknél fontos motiváció a nyelvtanulás, a világlátás, a segíteni akarás, és csak utoljára jelentkezik a tudatos karrierépítés terve. A magyar fiatalok többnyire Németországban, Hollandiában, Angliában és Franciaországban szeretnének önkéntes munkát végezni. Nagy részük egyetemista, aki egy évre megszakítja tanulmányait, hogy külföldön szerezzen tapasztalatokat. A többségük sajnos nem folytat önkéntes munkát a hazatérése után. Arról is kevés a visszajelzés, hogy a mindennapokban mennyire tudják hasznosítani a külföldön szerzett tapasztalatokat.

Gábor Miklós, az Ökumenikus Egyházi Alapítvány vezetője az egyházi önkéntességről beszélt. Ennek célja nem csupán az, hogy teret adjon a segíteni vágyóknak, hanem elsősorban az, hogy az önkéntesség által a hétköznapokban is megélhetővé, átélhetővé tegye az egyházak tanításait. A jelentkezők az adott egyház értékszemléletét is közvetítik a többi ember felé. Fontos azonban megkülönböztetni az egyház keretei között zajló önkéntes munkát a hitéleti munkától. Ez sok, az egyházakkal napi kapcsolatban álló ember, gyakran még a papok tudatában is összemosódik.

Bartal Annamária, a Civil Szemle munkatársa az önkéntességről folytatott tudományos kutatásokról beszélt. Minden, az önkéntességről szóló definíció megegyezik abban, hogy önkéntes az, aki szabad akaratából végzi az adott tevékenységet, a munkájáért nem kap ellenszolgáltatást, valamint mások hasznára végzi az adott tevékenységet.

Az önkéntesség definícióinak ismertetése után azt tárgyalta, hogy az egyes országokban milyen önkéntes tevékenységekben vesznek részt az emberek. Feltűnő, hogy amíg Nyugat-Európában a vallási szervezeteknél végzett önkéntes munka áll az első, a sportegyesületeknél és kulturális szervezeteknél végzett önkéntes tevékenységek pedig a második helyen, addig ez Közép- és Kelet-Európában fordítva van. Az is megfigyelhető, hogy mindenhol elsősorban a fiatalok és az idősek lesznek önkéntesek.

A konferencia összegzéseként elmondható, hogy aktuális és sokszínű képet adott az önkéntességről. A legfőbb üzenete, hogy az önkéntesség olyan tevékenységi forma, amelynek gyakorlásakor valóban szabadon választ az ember, és a legfőbb szabadságáról, az erejéről és idejéről rendelkezik úgy, hogy azzal másoknak segítsen, és közben önmagát is kiteljesítse.

Hír elküldése e-mail-ben űrlap mutatása