Mosonmagyaróváron idén a 13. alkalommal rendezték meg az elfogadás napját. Alapítványunk rendszeresen részt vesz ezen a rendezvényen. Idén sokszínű tevékenységünkből a Lapról hangra kezdeményezést emeltük ki, és mutattuk be a mosonmagyaróvári középiskolásoknak.

Az elfogadás napja egy olyan helyi rendezvény, amely reggeltől estig megmozgat kicsiket és nagyokat a városban. A fő célja, hogy rávilágítson, mennyire sokfélék vagyunk, és hány olyan élethelyzet van, amelyben egy kis türelem, mosoly, apró gesztus segíthet a másiknak.

A művelődési házban tartott megnyitó beszéd máris szemléltette, mi mindenben megmutatkozhat az elfogadás. Nemcsak abban, hogy egy nap az évben idős és fiatal, fogyatékkal élő és nem fogyatékkal élő együtt csinál valamit, hanem egyszerűen abban, hogy türelmesen megvárjuk, amíg az egyik előadó gyerekcsapat felér a színpadra, a másik pedig levonul. A megnyitó beszéd után helyi iskolások énekeltek, öröm volt őket hallgatni. Egy versmondó kislány után pedig fogyatékkal élő felnőttek léptek fel. Az ő előadásukon legszívesebben mindenki táncra perdült volna.

A nyitó rendezvény után a meghívott látássérültek, kerekesszékesek és értelmi fogyatékkal élők a város más-más iskoláiba mentek egy-egy személyes beszélgetésre a különböző korosztályú gyerekekkel. A Lapról hangra munkatársát egy gimnáziumban és egy szakmunkás-iskolában látták vendégül. Mindkét helyen szóba került az Infoalap szerteágazó tevékenysége és az, hogyan hozza el a Lapról hangra a közös olvasás örömét a látássérült olvasók és a látó felolvasók számára.

Az előadások alatt és után jutott idő a beszélgetésre, a kérdésekre, és természetesen a szimulációs szemüvegek kipróbálására is. A szemüvegek segítségével azt tapasztalhatták meg a diákok, mennyit látnak azok a látássérültek, akik különböző szembetegségek miatt romló látással élik a mindennapjaikat. A szemüvegekkel újságot olvasni próbáló fiúk, lányok néhány másodpercre egyszerűen elhallgattak, mert a személyes tapasztalat döbbenete érte őket, amikor nem tudták elolvasni akár a következő sort sem az újságban. Persze olyanok is akadtak, akik megérezték a helyzet vicces, már-már groteszk jellegét, és megsejtettek valamit abból, hogy az élet egyes fura, fájdalmas helyzeteiben milyen jókat nevethetünk önmagunkon. Volt, aki úgy érezte, hogy „vérszeme lett" az olvasás közben, tehát mindenki – a maga vérmérséklete és játékossága szerint – leszűrte a megszerezhető élményeket.

Az előadások után mindkét helyen akadtak olyanok, akik külön is érdeklődtek a Lapról hangra és a felolvasási lehetőségek iránt. Bízunk benne, hogy nemsokára a mosonmagyaróvári középiskolásokkal is bővül a felolvasói csapatunk. Reméljük, jövőre is találkozunk velük és a lelkes szervezőkkel, akiknek köszönjük a kedves, személyes fogadtatást és a részvételi lehetőséget.

Hír elküldése e-mail-ben űrlap mutatása