Elek Ilona, nyugdíjas pedagógus vagyok. Dunaszerdahelyen élek. 30 évig óvodában, 11 évig az alapiskolásoknak olvastam naponta a meséket, verseket.

Amikor nyugdíjba mentem, nem tudtam abbahagyni, ezért fiam segítségével egy honlapon (www.kucko.eu) olvasom a magyar népmeséket, a legkisebbeknek pedig a mondókákat.

A megszaporodott szabadidőt szerettem volna úgy kitölteni, hogy összekössem a kellemeset a hasznossal. A kézimunka minden fajtáját ismerem, alkalmazom, így az utóbbi években a család már számol vele, hogy minden ajándék kézimunka, persze olyan, amit használhatnak a mindennapokban.

Az olvasást a város idősek otthonába is bevittem, a gyengénlátó és vak lakóknak olvasok fel. Ami egészen új, hogy a kórház gyermek osztályán a délutáni pihenő időben olvasok mesét a kisbetegeknek.

Barátnőm, aki amatőr rendező, felhívott, hogy megkérték őt, olvasson fel a Lapról hangra oldalon, de sok elfoglaltsága miatt nem teheti, kért, nézzek utána, mert bántotta, hogy nem tud segíteni.

Még nem tudtam, hogyan működik, de azt tudtam, hogy kötelességem felolvasni, mert adósa vagyok a vakok és gyengén látók szervezetének. Annak idején, mikor édesanyám éveken keresztül az ágyhoz kötve a lőcsei könyvtár hangos könyveit hallgatta, nem tudtam elég hálás lenni, hogy helyettem olvassák a könyveket. Most hadd törlesszek valamicskét!

Nekem nem volt egyszerű, mert technikai „antitalent” vagyok, meg kellett várnom a segítséget. Már csak nevetek azon, hogy az első cikkeket Angliába küldtem a fiamnak, aki valamit alakított rajta, utána visszaküldte és így továbbítottam a lapról hangra csapatnak.

A végső megoldás egy érintős telefon lett, de még mindig ott volt a probléma, hogy 15 perces felolvasást három részletben tudtam elküldeni, ami sem a hallgatónak, sem nekem nem kellemes. Most megoldódott ez is.

Már csak egyetlen akadály maradt: nem szeretek újságot olvasni. Ezért egy napilapon és egy hetilapon kívül nem jár a házhoz egyéb. Ezekből megtalálni a mindenkit érintő érdekességet nehéz. Kölcsön kapott National Geographicból szeretek természettudományos olvasmányokat olvasni, valamint a Rubiconból történelmi érdekességeket.

Nem csodálom, hogy kevés visszajelzést kapok, mert nem kiforrott, nem stabil sem a téma sem a küldés módja, de rajta vagyok.

Árvay Marika nagy ösztönzést adott nekem, megtisztelt az érdeklődése. Két mondatban jellemezte a felolvasásom, azóta tudom, hogy kellene tennem. Sokkal artikuláltabban, tagoltabban, lassabban olvasok, hogy érthetőbb legyen. Marika által személyessé vált, mintha mindent neki olvasnék.

A kiválasztás két szempont szerint történik: egyik a „nekem tetszik” cikkek, a másik, a „hátha másnak pont ez tetszik”.

Így történt, hogy egy ezoterikus témába fogtam, ami sorozatban jelent meg hetente, ezért nem tudtam mi lesz a folytatás. Nagyon elment a téma olyan irányba, ami nekem már nem volt az ínyemre, de nem hagyhattam félbe, mert nem tudhattam, ki várja, ki az, aki hiszi.

Szívesen olvasnék gyermeknevelésről, a gyerekek problémáiról, de az újságokban keveset találok.

A fogyatékossággal élők helyzete mindig érzékenyen érintett. Az óvodában, iskolában kihasználtam minden lehetőséget, hogy a gyerekekkel érzékeltessem a fogyatékosság korlátait, a segítés lehetőségeit.

Öregségemre elmondhatom, hogy Marikában a példaadó személyt találtam meg. Tanulhatok tőle kitartást, bölcsességet, szerénységet. Nem mástól várja a megoldást, küzd a munkájáért, amit örömmel végez. Kívánom neki, hogy meg tudja tartani és boldoguljon a saját munkájának eredményéből.

A Lapról hangra csapatának gratulálok az elért sikerekhez, további jó munkát kívánok. Külön köszönöm azt a bíztató levelet, amit a látássérültek világnapján küldtek, mert megerősítettek, hogy tovább olvassak. Azok, akik hallgatják, ne sajnálják a fáradtságot, jelezzenek, hogy mit szeretnének hallani, mert nagyon bizonytalan vagyok a témaválasztásban.

Tisztelettel: Ica néni

Hír elküldése e-mail-ben űrlap mutatása