Hírek

Kedves Lapról hangra felolvasók!

Köszönjük, hogy az év minden napján idejüket és hangjukat adják ahhoz, hogy látássérült olvasóinkhoz eljuthassanak azok az újságcikkek, amelyeket egyébként nem ismerhetnének meg. Számukra az Önök hangján szólalnak meg a tudomány, a politika, a bulvár hírei, a nyomtatott újságokban megjelenő esszék, versek. Sokan közülük nem is csak a cikkek vagy a témák iránti érdeklődés, hanem a felolvasó iránti rokonszenv miatt is hallgatnak meg egy-egy cikket. Olvasóink – velünk együtt – hálásak azért a sok-sok figyelemért, odafordulásért, a megszólaló újságokért, amiket Önöktől kapnak. Köszönjük az eddigi felolvasásokat, és kíváncsian várjuk az ez utániakat is!

A fogyatékos emberek világnapján érdemes elgondolkozni azon, hány olyan ember van a közvetlen ismerőseink, esetleg családtagjaink között, aki a fogyatékossága miatt máshogyan, talán nehezebben, talán lassabban, vagy éppen ugyanolyan gyorsan, mint bárki más, csak segédeszközöket használva, végzi a hétköznapi tevékenységeket. Gondoljuk csak végig egy napunkat a felkeléstől, az öltözködésen, reggeli készülődésen, munkába induláson át, mennyi apró cselekvésből, mozdulatból, megoldandó feladatból áll össze a nap. Aztán jön a munka, tanulás, már ha magától értetődő az, hogy dolgozunk, tanulunk.

Varázsigék a lélek rejtett tartalmaihoz

Sokszor mondjuk, amikor félrehallunk vagy olvasunk valamit, hogy ez bizony freudi elszólás volt. Most megtudhatjuk, mi mindent árul el rólunk Freud és más pszichológusok, nyelvészek kutatásai szerint, ha mást hallunk ahelyett, amit valaki mondott, leírt. Ki gondolná, hogyha sokszor használja valaki az „én” személyes névmást a mondataiban, akkor könnyen előfordulhat, hogy nem egy magabiztos, a hatalmának tudatában lévő emberről van szó, hanem valakiről, aki bizonytalan, depressziós. Érdemes többször is, alaposan elolvasni ezt az írást, és utána a megszokottnál is érzékenyebben figyelni mások nyelvhasználatára és a sajátunkra is.